„dilis, zavaros”

2006-ban már egy-két éve a Civil rádióban voltunk, negyedik éve készítettük a gombapresszót. A rádió nem szarral gurigázott: volt neki kuratóriuma, elnöke, szerkesztő bizottsága, főszerkesztője, és ezek ráadásul nyomták is a műsorokat az általuk elképzelt irányba. Ennek az atyáskodásnak volt az egyik módszere a rádió adásainak rendszeres „monitorozása”, amiből természetesen mi sem maradhattunk ki. Alább olvashatjátok a rádió kuratóriuma egyik tagjának részletes elemzését az egyik adásunkról.

Talán annyit még a légkörhöz, hogy bár akkor még nem találtuk meg egészen a saját hangunkat (sok szar született akkoriban), de még így is a rádió legnépszerűbb műsora voltunk, ami előtt a fentebb sorolt szeretett vezetők teljesen értetlenül álltak. Se a kiköpés, se a lenyelés nem ment. (Közbevetés: akkor még nem az volt a főszerkesztő, aki később simán kiköpött minket.)

Nos, hát ekkor és ilyen hangulatban született az alábbi elemző írás, melyet most szószerint közlök.

Jó szórakozást.


Gombapresszó – valamelyik kedden, 2006 nyarán

– – Cegléd különszám – –

Készítői: … Tomi + … Csabi + … Tibi + … Dávid (technikus)

Megpróbáltam úgy hallgatni, mintha most hallanám először. Ez persze a lehetetlennel határos bevállalás. Másképp viszont hogyan is reagálhatnék „az első benyomás” típusú külső-belső véleményekre… A legokosabb (legláttatóbb) talán az lenne, ha én is ugyanolyan zavarosan rögzíteném a benyomásaimat, mint amit a fülesben hallok (és amúgy a műsor sajátja).

  • Asszociációim a műsor címválasztásáról

Mi is lehet egy „Gombapresszó” című műsorban? A szó néhány évtizeddel korábbi vagy retro hangulatú vagy mindkettő egyszerre. Presszóban feketét szoktunk szürcsölni és általában felesleges, de főként személyes dolgokról beszélgetünk. Csupán időtöltés célzattal, és nem mással. Számomra 2-3 igazi gombapresszó létezett Pesten: a Moszkván, a Körtéren és a Hűvösvölgyben. Ebből a háromból kettő a Budai hegyekbeli, hétvégi családi (később baráti) „kirándulások”-hoz kapcsolódik. (Nekem. Hát a hallgatónak?)

  • Főcím

A főcím zenéje és bemondása szellemes hangmontázs, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a most kö­vetkező műsort nem kell teljesen komolyan venni, mert afféle bolondos hülyéskedés követke­zik. Bevállaltan dilis, zavaros, de figyelemfelkeltő. Nem magyaráz semmit, de hangulata van.

  • Zene és szöveg kapcsolata

Nem teljesen értem, hogy mi köze Tom Jones „Love is in the air”-jének a mai témához…

És senki, egy szóval se könnyít kínzó dilemmámon… (Ez végül így is maradt.)

  • Start

Beköszönés nélkül (!), stúdióbeli önreflexióval indul a műsor: „Nincs rosszabb egy félbehagyott nyújtózkodásnál”. Az illúzió tehát az, hogy egy hétköznapi beszélgetésbe csöppen bele a rádió-hallgató amiatt, hogy egy dilis technikus bizonyára feltolta a potit.

Első megjegyzés:     „Ti isszátok meg a böjtjét.”

Azonnali reflexió:    „Semminek a böjtjét nem isszuk meg.” 

Harmadik beszólás: „Lesz ennek még leve…”

Ezek friss, de együgyü szójátékok az első, hibás szóláskeveredésre.

Most jön a beköszönés: de új (!) hallgatóként továbbra se (helyesebben: a műsor végéig se) tudjuk meg, hogy kik ülnek a mikrofonoknál.

„Itt a CR zászlóshajó-fregattja” majd taps (ön-ünneplés). „Nincs szebb annál, amikor az ember megtapsolja magát.” Míg RT a CR zászlóshajójaként/fregattjaként jelentkezik be, addig Tibi nem akar se zászlóshajó se fregatt lenni (! Netán történt köztetek valami, már a műsor előtt?)

  • Fecsegés önmagukról                                       (Jelige: „Fölösleges a fölösleges beszéd.”)

RT mondatai (kilóg az ön-lóláb…):

„Meghallgattam a múltkori műsort, és hárman egyszerre beszéltünk.” – „Ne beszéljünk egyszerre! – Tehát senki se beszéljen, ha én beszélek!” (Nagyképű egoizmus.)

„Túl nagy az érzelem a hangomban – de csak az emberi fül számára sértő.” (Még az önkritika is a másik felet piszkálja.)

„Hagyjátok abba a nyam-nyam hangokat!” (Nesze nektek fiúk. Valós hibát felnagyít, miközben ez a „hiba” a műsor különlegessége, ha úgy tetszik erénye.)

„Ne vidd fel a hangodat!” – „Nem ér levegővétel nélkül új témát kezdeni.” (Egy falusi osztálytanító, kioktató modorában előadva.)

„A középút nekem elmúlt.” (Ez legalább világos beszéd.)

CS: „Te vagy a főkolompos!” (Talán itt indul a lázadás?)

T: Egy ÉS-cikkben kielemzett Verebes-műsor: A cikk szerint Verebes nem kíváncsi senkire, ő akar lenyomni mindenkit. Ha valaki csak dumál-dumál, azt valójában nem is érdekli a másik. (Miért is idézi ezt itt Tibi? Kinek üzen ezzel? Áthallások…?)

RT: „Én is ilyen vagyok, ne is szakítsatok félbe!” (Őszintén hierarchikus beszéd, egy demokráciát hirdető adón?)

  • Hendikepes fogadás

D: „A hendikepes fogadás: az esélytelennek ad előnyt a fogadásnál: kap egy gól előnyt.” (Milyen jó, hogy nem vagyok pszichiáter, különben belebonyolódhatnék a témaválasztás személyes oksági összefüggéseibe…)

RT: „Nemsokára kezdődik a műsor, csak hagyom a fiúkat bemelegíteni.” (Ez még felfogható nagyokoskodó poénkodásnak…)

RT: „Úgy teszek, mintha érdekelne a téma.” – „Mi az értelme ennek a fogadási módszernek?” (RT először megaláz, aztán meg a lényegre kérdez rá. Amúgy Csabi nagyon is tudta mit beszél, de nem sikerült a hallgatók számára is egyértelműen elmagyaráznia – amire felkészült!)

RT: „Tibi, a te komplett életed egy hendikep, és sose adják vissza.” (Lásd az előző megjegyzést.)

RT szerint Tibi „semmitmondó”. (Lásd az előző megjegyzést előző megjegyzést.)

  • Főtéma I.

A „Cegléd” szó a műsor 16. percében hangzik el először.

RT: „Ceglédből teljesen felkészültem.” – „Zenei különlegesség-őrleményt hoztam.” (Már egy jó negyed óra elment anélkül, hogy bármit tudnánk a mai műsor témájáról. No és miért is Cegléd a téma egy fővárosi non-profit adón? Ugyanakkor mindhármuk szóhasználata figyelem­re méltó! Minden kifejezésükben van némi irónia, és ez a szarkazmus odaköt a műsorhoz.)

 „Hallgató-pajtások” megszólítás, többször is (RT). (Netán a hajdani úttörő-korosztálynak szól a műsor? Vagy saját magunknak? Oké, legalább pontosítottuk a hallgatói célcsoportot.)

  • Zene 1-2.

Első rap zene – durva szövegekkel (A „Kezdet fiai” zenekar remixe.)

RT: „Tibi! Miért kell belebarmolni a taknyos orrodat a mikrofonba? Mint egy hülyegyerek.”

T: „Legyen ebből elég!” (Itt úgy tűnik T tényleg megelégelte RT beszólásait! Felállt, és kiment a stúdióból. Az udvaron nagysokára lenyugodhatott, mert úgy ment tovább az adás, mintha mi se történt volna. Hát ez nekem elég döbbenetes volt – hallgatóként!)

Második rap zene („Kezdet fiai”)

A szövegeik (a nóták szóhasználata) alapján ezek szerintem nem melós-gyerekek, hanem értelmiségiek, akik durva szövegekkel imitálják a „lementem kutyába” fee­linget.

  • Csabi klíma-allergiája

RT: „Ne bízz a hallgatókban!” (Még én is nehezen veszem a hallgató-gyalázást. Többek közt ezért nem hallgatok Jáksót.)

RT: „Hol kapható kislabda?”

CS: „Adás után elintézem neked.”

RT: „Ez is olyan lesz, mint amit a múltkor 3 hónap után teljesítettél?”

CS: „Akkor most én állok fel, és hagyom el a stúdiót.! (Tehát most már Csabi is élőben berágott RT-re!)

  • Főtéma II.

Hallhatólag tényleges konfliktus van a szereplők között a stúdióban. A Cegléd-téma fel-felröppen, majd röptetés helyett elhal a beszélgetésekben. RT most zenébe menekül: két szám egyszerre megy le a „Hétköznapi csalódások” c. rapzenekartól – az előbbi szopatós rap-szövegekkel. Na jó, a 4. számuk egy „hej burzsoá, hej proletár” hangulatú József Attila vers. Kezdem kapiskálni, hogy valami „szeretet-izé” lehetett a vezérelv Tom (-líra-) Jonestól József (-rap-)­ At­til­á­ig… (?) Aztán rá kellett jönnöm, hogy erről szó se volt, a műsorbeli személyes történések meg mintha épp az ellenkezőjét hozták volna…

Mindenesetre „a hiszti után 3 kisgyermek fogja a továbbiakban a műsort csinálni…”

  • Gyarmati Lívia: „Szökés” c. filmje

T:     „b-Recsk – mondta a béka” (Alapvetően a nyelvi vicceken görög előre a beszélgetés.)

CS:   „Bodrogi Gyulának nem volt testhezálló a sanyargató tiszt szerepe.”

T:     „Egy süsü ne legyen kápó.” (Mindent elviccelnek, de van benne gyöngyszem. Csak győzzük kivárni…)

RT:   „süsü és SS-tiszt. Jé, mindkettőben van két s.” (Lásd: nyelvi viccek)

E blokkban is árnyékra vetődik a hallgató, ha azt hiszi, hogy az itt megnevezett témáról lesz szó, hisz már rég nem GyL-ről fecsegnek, hanem öt másik filmről, karakter-színészetről, esküvői gagyi-ze­nészekről, miegymásról – csak sose tudjuk, hogy épp most miért épp arról beszélnek, amiről.

  • Zene 5-6.

MC folyt.

  • Főtéma III.

Ötnegyed óra ment el anélkül, hogy egy szót szóltak volna a választott témáról. Na most aztán a nyakunkba kapjuk a tök fölösleges turisztikai-demográfiai adatokat. RT 1:15:00-kor végre indokolja, hogy miért is szól épp Ceglédről a mai Gombapresszó: „Ne Horvátba menjenek a hallgatók, hanem Ceglédre”. Mert csúszda is van, meg termál- és élményfürdő. „Rádióbarát” műsorként: képeslapokat mutogatnak egymásnak. Ez viszont teccik! Jópofa. Ötlet!

A felolvasásokat viszont én nem veszem jól. Az „ismeret-terjesztés” engem azért zavar, mert túl sok ismeret-hiányra épül. Jó példa a „gólyatöcs”, ami lényegében azért hangzik el, mert a szó szexuális asszociációkat kelt. Még az se derül ki, hogy a növény vagy az állatvilág része.

RT: „Miért vannak itt gyerekek, a stúdió előterében? Miattuk nem tudok rendes szavakat használni a műsorban!” (Nocsak, b+)

A műsorban Ceglédnél mindvégig fontosabb pl., hogy RT-nek elzsibbadt a lába. Gyógyírként „valakit nyilván seggbe kellene rúgnom.”

Egy betelefonáló szakszerűen kijavítja RT-nek Kossuth Lajosra vonatkozó megjegyzéseit. Erre RT: „Ez a rihegős-röhögős, ízléstelen műsor, amit csinálunk, elbagatellizál fontos dolgokat. Ezért el kell ismernünk a betelefonáló korrigálását.” A műsor teljes hosszában kifejezetten bolondozik, miközben folyamatosan okoskodik. Ez az ellentmondásosságának alapja. Szándékos, vicces beleköhögések, beleröhögések; mindennek és mindenkinek a „kipicsázása” (hogy stílszerű legyek). Nos, RT sikeresen megfogalmazta a kétórányi CR-hallgatás utáni fő dilemmámat! Egyrészt elképesztő mennyiségű internet-letöltést hallgattunk végig az utolsó fél órában, mérhetetlen mennyiségű ökörködéssel körítve, ahol viszont mindvégig ez utóbbi a fontosabb, és a hallgatók számára aligha lett vonzóbb Cegléd városa, mert hisz’ az egész városból „tök hüje lett csinálva”.

Műsor-zárásképpen egy David Haselhof-hírt hallunk, aminek ismét csak az ég egy adta világon semmi köze nincs az eddigiekhez. Méltó vég…

  • Zene 7.

„Kezdet fiai” – de ez a szám ebben a műsorban már ment!

RT: „Na jó, a mai műsort nem rakom ki a honlapra. Legfeljebb részeit.

Záráskor se tudjuk, hogy ni csak ki beszélt… Talán jobb is…

Őszintén mondom: fogalmam sincs mit írjak összegzésképpen. Elképesztően potens műsort hallgattam, iszonyatosan pocsék kimenettel. Az ellentmondások ellentmondását. Emiatt se azt nem lehet mondani róla, hogy zseniális, se azt, hogy hallgathatatlan. Szóval: Gombapresszó.

2 responses for „dilis, zavaros”

  1. Horváth Tamás says:

    Milyen remek, pont itt tartok a régiek meghallgatásával, miután letöltöttem és rendberaktam őket, mert Tomi a kaotikus fájlelnevezésekből és mp3-tagekből épített káosz-katedrálist 😀

  2. Bébigörény says:

    ki monitorozta a musort? (utonev)
    mas gp adasokhoz is elerheto vmilyen “szakvelemeny”, iras?

  3. Leave a Reply to Horváth Tamás Cancel reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *

    This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.